Beszélgetés a beszédes falak között

A magyar fotográfia nagyasszonyát, Keleti Évát kereste fel otthonában Soproni Tamás, Terézváros polgármestere és Szász Károly idősügyi tanácsnok. Nehéz lenne felsorolni az összes rangos elismerést, amit a 90. életévét a közelmúltban betöltő, ma is aktívan alkotó művész pályafutása során kapott: mások mellett magáénak tudhatja az Arany Tulipán-, a Táncsics-, a Prima Primissima és persze a Kossuth-díjat is.

„Nagyon szeretem a kerületet. Annyiszor el tudtam volna költözni innen, de soha eszembe sem jutott. Otthonom fiatalabb koromban a munka, a színházak közelsége miatt ideális helyen volt. Később pedig, amikor már nem dolgoztam, az otthonosság érzése, a megszokás is itt tartott” – mondta Keleti Éva abból az alkalomból, hogy nála jártak az önkormányzat vezetői. A 90. évét nemrég betöltő fotóművészt nemcsak meglátogatta Soproni Tamás polgármester és Szász Károly idősügyi tanácsnok, hanem hosszasan beszélgettek is. Keleti Éva Terézvárosról ugyan önálló fotósorozatot sohasem készített, de a közelmúltban a Csak képek címmel megjelent albumában több kép is található a kerületről.

 

Kincsek a tapéta alatt

 

Már maga a művész lakásának falai is beszédesek. A szoba, ahol a beszélgetés zajlott, egykor Beck Ö. Fülöp szobrász és éremművész műterme volt: a tapéta alatt jó néhány rajza látható a falon. De más izgalmas művészi örökséget is rejtenek a tapéták: Keleti Éva fiának egyik legjobb barátja Cseh Tamás volt, aki gyakran megfordult náluk és olykor a neves fotóművész dolgozószobájában a falra firkantotta fel az éppen eszébe jutott dallam kottáját.

 

 

 

Keleti Éva nem csak pályájáról, terveiről is mesélt

 

A polgármester is megjegyezte, köztudott, a fotográfusnak milyen szoros kapcsolata volt a művészvilággal. A Broadway közelsége, a ház központi fekvése miatt szinte evidens volt, hogy egy-egy előadás, esemény után náluk jöjjenek össze, mondta Keleti Éva, így lakásuk a 60-as, 70-es években afféle művésztanya volt – szerette a művészek közelségét.

 

Távol a politikától

 

A művészet vonzotta mindig is, a politikától azonban igyekezett távol tartani magát. Keleti Éva élt és dolgozott a szocializmusban, majd a rendszerváltozás után is, de bármelyik időszakot nézi, bizton állítja: iszonyúan nehéz kívülállónak maradni. Úgy érzi, abban a pillanatban, hogy valaki elér valamit, neve lesz a szakmájában, mindenki szeretné a saját szekértáborában tudni. Ő maga nem is áll oda semmilyen politikai kezdeményezés vagy párt mögé. Azt vallja ugyanis, hogy a művészetnek függetlennek kell lennie.

 

 

 
Keleti Éva társaságában egy másodpercig sem lehet unatkozni, történeteit a polgármester is élvezettel hallgatta

 

Az elhangzottakra reagálva Soproni Tamás kifejtette, egy ideális világban nemcsak az emberek életében nincs a magyarországihoz hasonló súllyal jelen a politika, de a maga részéről azt tartja helyesnek, ha művészettől is távol marad. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az önkormányzat által tavaly kiírt klippályázat zsűrijében sem vehettek részt politikusok – mert fontosnak tartja, hogy szakmai kérdésekben szakmai döntések szülessenek.

 

Fény és árnyék

 

Munkájáról szólva elárulta, Család címmel kiállításra készül. Szerinte ezt a fogalmat nem biztos, hogy jól értelmezzük, vagy egyáltalán értelmezzük bármiképp. A kiállítás anyaga nem hírességekről, hanem „kisemberekről” készült fotókból áll össze. „A péket, aki hajnalban felkel kenyeret sütni, a tanító nénit akarom lefotózni. Én például mindent az elsőosztályos tanító nénimnek, Papp néninek köszönhetek. Ő tanított meg szeretni az iskolát, tanulni, minél többet elérni. A fegyelmet, az emberek iránti szeretetet – szüleimen kívül mindent tőle kaptam. Haláláig tartottam is vele a kapcsolatot” – mondta Keleti Éva.

 

 

Soproni Tamás polgármester, középen a főszereplő, Keleti Éva jobb szélen Szász Károly idősügyi tanácsnok

 

Keleti Éva hangsúlyozva, hogy imádja a kerületet, pozitívumként a környék tisztaságát emelte ki, az árnyoldalak között a közbiztonsági helyzetet, valamint az utcákon sokszor zavart okozó rollereket említette. Soproni Tamás ennek kapcsán az mondta, a Terézváros tisztaságáért felelős önkormányzati cég munkatársai nagyon sokat tesznek azért, hogy a kerület rendezett legyen. A közbiztonság fenntartásáért és javításáért pedig a rendőrség, a közterület-felügyelet igyekszik mindent megtenni. A rollerkáosz megszűnhet hamarosan, mert kijelölt „parkolókat” hoznak létre a számukra.

 

Sok kreatív emberre van szükség

 

A kerületi kultúrát is érintették a beszélgetés során. A fotóművész elismeréssel szólt az augusztus végén, az Andrássy úton tartott TE! Fesztiválról és a Kodály köröndön második alkalommal megrendezett szabadtéri Standby kiállításról, valamint az Eötvös10 elmúlt egy évéről. „Álmom, hogy a kultúra színtere ne csak az Eötvös utca és a Hunyadi tér legyen. Hogy vigyük házhoz az embereknek. A Szondi utcában soha nincs ilyen rendezvény, pedig lehet, hogy nagyon izgalmas lenne, ha ott is teret kapna a kultúra” – tette hozzá. A Soproni álláspontja szerint minden kulturális érték Terézváros rangját emeli. „Sok kreatív embert kell idevonzani, mert nem a politikusok lesznek azok, akik megváltják a világot” – jegyezte a polgármester.

 

Szöveg: Dobi Ágnes
Fotó: Hartyányi Norbert/kepszerk.hu