Bepillantás a kulisszák mögé

Az ügyintézés nekünk, átlagpolgároknak általában szükséges rossz, úgy vagyunk vele, hogy legyünk túl rajta. Pedig egy hivatalban, így a terézvárosi önkormányzat Eötvös utcai székhelyén is jó néhány érdekes dolog történik. A július 1-jei köztisztviselői nap kapcsán ebbe igyekszünk betekintést nyújtani a hivatalt vezető jegyző és három köztisztviselő segítségével.

„Július 1-je 1998. január 1-jétől törvénybe foglaltan a köztisztviselők napja, és 2001-től ez a nap a közigazgatási szerveknél munkaszüneti nap – igaz, 2017-től nem általános érvénnyel. 2012-től definiálja a törvény július 1-jét a közszolgálati tisztviselők napjaként. Ezen a napon a közszolgálati tisztviselőket, az önkormányzati igazgatásban dolgozó köztisztviselőket, a kormánytisztviselőket, valamint a közigazgatásban dolgozókat egyaránt ünnepeljük” – ismerteti az ünnep történetét dr. Mogyorósi Sándor, Terézváros jegyzője, majd arra emlékeztet, hogy minden ünnepnek az a célja és értelme, hogy a hétköznapok történéseit egy rövid időre megállítsuk, és alkalmat teremtsünk az értékelésre, az előre tekintésre, az erőgyűjtésre.

 

Tisztán látni egymást

 

Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljunk bele, hogy mit is jelent a köztisztviselői lét, mit jelent ebben a szférában élni. A válasszal nehéz dolgunk lesz, mert mást látnak azok, akik ebben a miliőben dolgoznak és mást, akik az ügyük kapcsán kerülnek – akár akaratlanul is – kapcsolatba a hivatallal. „A külső szemlélőnek határozatok, végzések, főosztályok, osztályok, törvények, rendeletek, közlönyök, adók, bírságok, bélyegzők és talán hosszú zord folyosók jutnak eszébe a szó hallatán. Mást lát az a köztisztviselő, aki hivatásánál fogva az empátia, a türelem, a lelkiismeretesség, valamint az ügyfélközpontú megközelítés szerint teszi a dolgát, miközben tisztában van az ügyintézés folyamataival és eligazodik a helyi sajátosságok között” – mondja a hivatal vezetője. Jó ideje a cél, hogy ez a két nézőpont ne mutasson mást, a két oldal tisztán lássa egymást.

 

 

Dr. Mogyorósi Sándor, Terézváros jegyzője

 

 

„A közigazgatásban dolgozók ma már megfelelnek ezeknek az elvárásoknak, és azt is tudjuk, mindannyiunk érdeke, hogy növekedjen a közigazgatás teljesítménye, mert ezáltal javul a társadalmi értéke. Valljuk, hogy a közt szolgálni nem egyszerűen egy állás, hanem hivatás, ami erős, sokszor egész életre szóló elkötelezettség. A célunk, hogy a hivatal mindig ott álljon az emberek mellett, segítse a mindennapjaikat, ezáltal is bemutatva azt, hogy a megbízható és lelkiismeretes köztisztviselői csapat alapfeltétele egy jól működő kerületnek” – vallja dr. Mogyorósi Sándor.

 

 

Esküvői szertartás a Csárdáskirálynő közben

 

Talán kevesen tudják, hogy a kétezres évek elején Budapest egyetlen férfi anyakönyvvezetője Juhász István volt, aki akkor és azóta is Terézvárosban dolgozik. A második világháborúig csak férfi anyakönyvvezetők voltak, később nőiesedett el a szakma. Mint mondja, egy véletlen sodorta őt a hatodik kerületbe: 2000-ben Miskolcról a fővárosba költözve munkát keresett, és ebben a hivatalban elsőre sikerrel járt. Bár érettségije és műszaki végzettsége volt, az akkori népesség-nyilvántartási osztályon kapott bizalmat, amit igyekezett is megszolgálni. Hamar befogadták, és egy év múlva a főnöke arra biztatta, hogy végezzen el egy tanfolyamot, és a fővárosban elsőként legyen férfi létére anyakönyvezető.

 

 

Juhász István, anyakönyvvezető

 

 

„A mi munkánk nagyon sokrétű, nem csupán a szertartások levezetéséből áll. A legnagyobb részét az teszi ki, hogy a születéseket, házasságkötéseket, halálozásokat, a névváltoztatásokat, állampolgárságot mi vezetjük be az anyakönyvbe. Magyarországon 1895 óta van állami anyakönyvezés, előtte ezt az egyház végezte” – mesélt kérésünkre munkájáról Juhász István, akitől azt is megtudtuk, hogy ma is őrzik azokat a bizonyos „nagy könyveket”, de 2014-től már csak elektronikus formában létezik a nyilvántartás. Pedig a nagy könyvek rengeteg izgalmas adatot tartalmaznak, ott van bennük az egész történelem, ami különösen érdekessé teszi ezt a munkát. Akárcsak a házasságkötési, és újabban, 2009 óta a bejegyzett élettársi kapcsolatokat hitelesítő szertartások a meleg pároknak. A felek mindkét esetben két tanú jelenlétében mondják ki az igent az anyakönyvezető kérdésére, a frigy csak így lehet hivatalos.

 

„A legemlékezetesebb házasságkötés az Operettszínházban volt, ott színpadra is léphettem. Az ifjú férj nagy színházrajongó volt, és elintézte, hogy a Csárdáskirálynő odaillő részében a színészek helyet cseréljenek velünk, amikor elhangzott a mondat: „Miska, kerítsen egy anyakönyvezetőt! A nagy könyvet az egyik színész hátán írta alá az ifjú pár” – idézi vissza a nem mindennapi szertartás részleteit Juhász István, aki anyakönyvvezetőként a születéstől a halálig végigkíséri a terézvárosiak nagy életeseményeit.

 

Mi köze a dolmányos varjúnak a városüzemeltetéshez?

 

Ha a fenti címben megfogalmazott kérdésre semmi a válaszuk, akkor sincs minden veszve, hiszen dr. Németh Marianna, a Városüzemeltetési osztály vezetője a tőle megszokott lelkesedéssel és derűvel máris elmagyarázza: „A Lövölde térről érkezett egy lakossági jelzés, miszerint madarak támadtak egy kisgyermekre, és kérték az önkormányzat segítségét. Azonnal felvettük a kapcsolatot a madártani intézettel, ahonnan kijött a helyszínre egy szakértő, és megnyugtatott minket, hogy a magas fán fészkelő dolmányos varjú a fiókái védelmében hangoskodott, ugyanis a Covid miatti lezárások alatt nem szokott hozzá az emberek jelenlétéhez. Ez a szép a munkánkban, hogy nincs két egyforma nap, mindig történik valami váratlan” – mondja az osztályvezető, aki 16 nálunk töltött év után ősszel nyugdíjba készül.

 

 

Dr. Németh Marianna, a városüzemeltetési osztály vezetője

 

 

A közlekedési üzemmérnök diplomát szerzett Németh Marianna húsz évet a Hungarokamionnál dolgozott, 2000-től lett köztisztviselő, 2005 augusztusa óta dolgozik Terézvárosban. Néhány éve az önkormányzat támogatásával munka mellett megszerezte a jogi diplomát is, munkaköréből adódóan ugyanis fontos számára a jogszabályok, törvények beható ismerete. „A folyamatosan változó jogi háttér talán a hivatásunk legnehezebb része, a legszebb pedig az, hogy rengeteg kommunikációval jár, amit én nagyon szívesen teszek. Szoros együttműködésben dolgozunk a hivatal más részlegeivel, a közműcégek képviselőivel, a rendőrséggel, a tűzoltósággal, a szakhatóságokkal, és persze nagyon sok helyi lakost, vállalkozót is megismertem az évek során” – mesél szeretett hivatásáról az osztályvezető. Amikor a legszebb, legnagyobb feladatokról kérdezem, a Nyugati tér, a Liszt Ferenc tér, a Jókai tér, a Benczúr kert felújítását említi, és nagy örömmel idézi fel az olyan szabadtéri rendezvényeket, mint az Opera és a Zeneakadémia előtti koncertek, videóinstallációk. Amellett, hogy ezeknél le kellett zárni a forgalmas Andrássy utat, még a közvilágítást is lekapcsolták egy időre. Mindezt úgy kellett tenni és előkészíteni, hogy az a legkevesebb gondot okozza a belváros forgatagában, a kerület életében. A taps ilyenkor nekik is szólt.

 

Bírságból ajándék

 

Tilosban parkoló járműveket megbírságolni, elszállíttatni, kerékbilincset felrakatni nem a leghálásabb feladat – borítékolható, hogy az intézkedés elszenvedője ettől nem lesz túl boldog. Márpedig az önkormányzat rendészeinek ez is a feladatkörébe tartozik, és a belvárosi parkolási anomáliák közepette bizony gyakran kell büntetni is, hogy ne alakuljon ki teljes káosz Terézváros utcáin. „A dühös reakciókat igyekszünk mindig szóban, kommunikációval tompítani, ehhez segítséget is kapunk konfliktuskezelési tanfolyamokkal, és egymás között mi is rendszeresen kielemezzük a megtörtént, tanulsággal szolgáló intézkedéseket. Szerencsére időnként jó szót, dicséretet is kapunk. Egy alkalommal egy tilosban parkoló anyukát figyelmeztettem, és arra kértem, hogy abból az összegből, amit bírságra kellett volna fizetnie, vegyen valamit a hátsó ülésen mosolygó kisgyereknek. Nagy meglepetésemre pár nap múlva jött egy e-mail egy fotóval, amin a gyerkőc az ajándékba kapott játékkal köszöni meg a méltányosságunkat” – osztja meg velünk egyik kedves történetét Hankó András, aki öt éve tagja a terézvárosi rendészetnek.

 

 

Hankó András, rendész

 

 

Mint mondja, kollégáival együtt nagyon sokrétű feladatokat látnak el. A közlekedési szabálysértések mellett ők intézkednek az illegálisan árusítókkal, a közterületeket bepiszkítókkal szemben, de ha szükséges, foglalkoznak a hajléktalanok sorsával, ellenőrzik a kutyák csipjeit. Mindez sok-sok adminisztrációval jár, a lakossági bejelentéseket is ki kell vizsgálniuk. Válaszolnak a megkeresésekre és együttműködnek a rendőrökkel, kerületi polgárőrökkel is. Az év 365 napján dolgoznak, napi 24 órás szolgálatban. Hankó András és kollégái munkája elsőre talán szélmalomharcnak tűnhet, ám – mint mondta – sikerélményeknek is örülhetnek néha. Ilyen például a Dohnányi utca, ahol hónapokon keresztül küzdöttek a tilosban parkolók ellen. Az ott lakók nagy örömére mára jelentősen megtisztult a Zeneakadémia melletti utcácska – a rendészek kitartó munkájának köszönhetően alig-alig kell már itt intézkedni.

 

Szöveg: Gajdács Emese

Fotó: Ancsin Gábor/képszerk.hu