Baráti összekapaszkodás

Július 10-én folytatódott a Nemzetek Fesztiválja a Hunyadi téren, a terézvárosi önkormányzat ezúttal Szerbiát látta vendégül. A tér kerítésén látható fotókiállítás a szerb kulturális értékekkel, a miénktől olykor eltérő nemzeti jellegzetességekkel ismertet meg, a szombat esti kertmoziban vetített film pedig az ugyanolyanságunkra világított rá.

A fotókiállítást jelképesen megnyitó Miyazaki Jun, Terézváros humán ügyekért felelős alpolgármestere szerint egy ilyen kultúrákon átívelő, kultúrákat összekötő fesztivál most, amikor az elfogadás és a mások tisztelete súlyosan megkérdőjeleződik Magyarországon, ha lehet még fontosabb, mint eddig bármikor. Ráadásul amiatt hogy ebben a kerületben található a külföldi követségek, a budapesti színházak zöme, rengeteg kiállítóhely és néhány koncerthelyszín, Terézváros nemcsak Budapest szíve, de itt dobog a kultúra szíve is.

 

Ahogy azt Gálvölgyi Dorka, a Nemzetek Fesztiválját szervező Eötvös 10 igazgatója az első, Horvátországot bemutató alkalommal megfogalmazta, „Számunkra nagyon fontos érték az elfogadás, a más népek szeretete. Ezt az értéket szeretnénk azzal erősíteni, hogy Terézvárosban bemutatjuk más népek kultúráját, szokásait, népviseletét, az itt élő kisebbségeket. Célunk, hogy jobban megismerjük egymást, hiszen a világ nagy és színes.”

 

 

Miyazaki Jun, Aleksandar Farkas, Hunyadkürti Tünde és Miroslav Jevtic, a Szerb Nagykövetség gazdasági attaséja

 

 

Hogy mennyire az, mennyi minden van benne, ami sok száz vagy ezer kilométer távolságból is összeköt népeket, nemzeteket, azt a Hunyadi tér kerítésén jelenleg is látható kiállítás nagyon szemléletesen mutatja meg. Közünk van egymáshoz! Az 1924-es, még némafilmnek készült magyar Pál utca fiúk – 1927-ben a legnézettebb alkotás volt az Egyesült Államokban – sokáig elveszettnek hitt kópiáját például a Jugoszláv Kinotéka archívumának nitrofilm (gyúlékony film) gyűjteményében találták meg 2005-ben; az első, ujjait is mozgatni tudó kézprotézist pedig, melyet a hatvanas évek óta a világon mindenhol – azóta továbbfejlesztve persze – használnak gyógyászati és robotikai céllal, „belgrádi kézfejnek” nevezi a szakma, mert egy szerb tudományos intézetben készült a prototípusa.

 

A nyitó eseményen a Szerb Nagykövetség részéről jelen lévő Aleksandar Farkas, a Szerb Nagykövetség diplomata attaséja egy 1980-as filmre hívta fel a figyelmet: Slobodan Sijan Ki énekel ott? Című vígjátékát szerinte mindenkinek látnia kell – nemcsak azért, mert a Jugoszláv Kinotéka ezt a filmet nyilvánította a valaha készült legjobb hazai alkotásnak, de azért is, mert akkor is és most is nagyon aktuális. Ráadásul nemcsak a szerbek, de a magyarok is magukra ismerhetnek benne – ahogy fogalmazott, nem véletlen a két nép baráti összekapaszkodása.

 

 

Miyazaki Jun humán ügyekért felelős alpolgármester és Aleksandar Farkas, a Szerb Nagykövetség diplomata attaséja

 

 

A nyitónap Gordan Kicic 2019-es Common Story című filmjének vetítésével zárult – ahogy a horvát este, úgy most is egyszeri vetítési jogot kapott az E10 a vígjátékra, melyhez magyar feliratot szintén kifejezetten erre az alkalomra készített a Budapest Film.

 

Szöveg: CsO

Fotó: Hartyányi Norbert/Képszerkesztőség