Az iskolafalaktól a dicsőségfalig

Olimpiai aranyak, érmek, világbajnoki címek garmadájának tulajdonosai tértek vissza egy találkozás erejéig a Kölcsey Gimnáziumba, hogy öregdiákként vagy éppen aktív tanulóként meséljenek tokiói élményeikről – és találkozzanak tanáraikkal.

A 37 éves, többszörös világbajnok és Londonban olimpiai bronzérmes Marosi Ádám arról beszél, hogy mennyire fontos számára a sportága, képtelen lenne elképzelni az életét nélküle, és bár ilyen idősen már a visszavonulásra kellene gondolnia, egyelőre a 2024-es párizsi játékok lebegnek a szemei előtt. Az öttusázó minden gondolata határozott, céltudatos és fegyelmezett – nem csoda, hiszen hivatásos katona, jelenleg százados –, azonban alig fél óra múlva visszavedlik annak a vagány kamasznak, amilyen az iskola falai között lehetett. Jönnek a sztorik iskolaudvari ablakokat eltaláló hógolyókról, balul elsült irodalomfelelésről és órai röhögőgörcsökről. Az arca pedig sugárzik.

 

A terézvárosi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban jártunk, ahol sportnap keretében fogadták egy beszélgetésre az iskola tokiói olimpiát megjárt öregdiákjait, köztük Marosi Ádámot. Mellette visszatért a régi falak közé az úszó Kapás Boglárka, aki az idei olimpián 200 méter pillangón 4. lett, Rióban pedig ugyanebben a számban bronzot szerzett, valamint a sportolóként visszavonult, jelenleg a Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként dolgozó Kulcsár Krisztián, aki vívóként kétszeres ezüstérmes. A közönség soraiban ott volt Szilágyi Áron edzője, Decsi András, illetve a kajakosként háromszoros aranyérmes, 31-szeres világbajnok Kovács Katalin. És természetesen a színpadon kapott helyet a 18 éves Kiss Péter Pál is – előző számunk címlapjának egyik szereplője –, az első olyan kölcseys diák, aki gimnáziumi évei alatt szerzett aranyat, kajakosként a paralimpián.

 

 

Igazi jókedvű találkozó volt

 

A sportosztályáról is ismert iskolában nagy súlyt fektetnek arra, hogy a hozzájuk járók össze tudják egyeztetni a karrierjüket a tanulással, így a Fazekas Csaba igazgató vezényelte beszélgetés egyik fő témája is ez volt. Ennek kapcsán kiderült, Kapás Bogi nem is sporttagozatos volt, hanem az angol-olasz tagozatra járt. „Anyukám mindig azt mondta, hogy a tanulás legyen az első, bármilyen tehetségesnek is tartanak, és az érettségiig gyakorlatilag ez így is volt” – mondta az úszó, pedig bőven gimis volt még, amikor 2008-ban, legfiatalabbként, a magyar olimpiai csapatba került.

 

Róla nem tudtak vicces anekdotákat felidézni a teremben helyet foglaló volt tanárai – „ne aggódj, Bogi, nem jutott rólad eszünkbe semmi kompromittáló” –, volt osztályfőnöke inkább arról beszélt, hogy a „páni félelem” végig bennük volt: „hogy a testrészeidre vigyázzunk – fagyizás közben, osztálykiránduláson vagy az Andrássy úti bringások elé vetődve”. Nem csak a sportsikerek jelzik, hogy valamit jól csináltak az iskolában: Kapás Bogi azóta az ELTE pszichológia szakára jár.

 

 

 

Kiss Péter Pál, Kulcsár Krisztián, Marosi Ádám és Kapás Boglárka

 

A tanulás, illetve a civil karrier és a sport összehangolása Kulcsár Krisztián életének is fontos pontja volt – tudatosan haladt ebben, és amikor vívóként visszavonult, már felépített munkahelyi pályafutásba „ült át”. „Hoztam egy racionális döntést az érettségikor, mert bár a történelmet szerettem a legjobban, elhatároztam, biztos egzisztenciát szeretnék, olyat, amilyenben nekem is részem volt gyerekként. Így közgazdász lettem, majd jogi diplomát is szereztem. Igaz, ehhez az kellett, hogy a sport melletti kevés szabadidőmet tanulásra, majd munkára fordítsam” – mondta a sportdiplomata.

 

„Peti, meggyőztek?” – kérdezte Kulcsár Krisztián gondolatai után vidáman az érdeklődő moderátor szerepéből egy pillanatra a pedagógusiba visszatérő Fazekas igazgató Kiss Péter Páltól. A 11. E osztályos parakajakos, aki szeptemberben a tokiói arany után egy világbajnoki győzelmet is bezsebelt, nem zökkent ki, azt mondta, már megtalálta az irányt, amiben elindul: informatikát és grafikát szeretne tanulni. „Nagyon fontos, hogy nem várjuk el itt mindenkitől, hogy olimpikon legyen, világbajnoki címeket szerezzen. Az a legfontosabb, hogy az ember örömét találja abban, amit csinál, legyen az sport vagy éppen a tanulás, és jól érezze magát a bőrében” – összegzett zárásként Fazekas Csaba.

 

Szöveg:  Csepregi Botond
Fotó: Tuba Zoltán/kepszerk.hu