„Az esztergályos úri szakma, az leszel!”

Teréz-nap előestéjén adták át az Eötvös10-ben Terézváros elismeréseit azoknak, akik a kerületiek jelölése és a képviselő-testület döntése alapján a legtöbbet tettek a városrész életéért, hírnevéért, egészségéért, kultúrájáért. Terézváros Mestere idén Tajthy Tibor lett.

Üzletének-műhelyének ajtaja harmincnégy éve áll nyitva a Szondi utca 37. alatt az esztergálást igénylő ügyes-bajos dolgaikkal hozzá fordulók számára – Tajthy Tibor 2021-ben Terézváros Mestere lett.

 

„Az égadta világon semmi! – vágja rá a kulcsmásoló-zárjavító-köszörűs Tajthy Tibor a választ gurgulázó nevetéssel a kérdésre, hogy emlékszik-e még, mi tetszett meg későbbi szakmájában, amikor esztergályosnak jelentkezett. – Azt sem tudtam, mi az esztergapad. Édesapám 56-ban disszidált, édesanyám egyedül nevelt, és amikor a továbbtanulásról kellett dönteni, épp kórházban volt. Apámnak viszont volt egy barátja, aki tartotta velünk a kapcsolatot, tőle kértem tanácsot. Ő azt mondta: »Az esztergályos úri szakma, az leszel!« Bár lényegében nem én választottam, soha sem bántam meg, hogy ez lett a mesterségem.”

Pedig az általa űzött tevékenységek közül sem a kulcsmásolást, sem a zárnyitást és -javítást, de még a köszörülésnek ezt az ágát, az úgynevezett finomköszörülést sem tanítják iskolában. A mester tudása a majd hatvan éve megszerzett esztergályos-köszörűs szakvizsgára, az ezrednyi pontossággal végzett gyári munkára, a sok évtizedes tapasztalatra és az újdonságokat, változásokat figyelemmel kísérő állandó tanulásra épül: „Folyamatosan újabb és újabb zárak jelennek meg a piacon, amelyek egyre tökéletesebbek, betörésbiztosabbak, a hő- és füstállóvá tett nyílászárók fejlődésével nem könnyű lépést tartani.” De nemcsak a tudás megszerzése kacifántosabb, mint gondolnánk, hanem a munkájához szükséges szerszámok egy része sem lehet akárkié, a beszerzésük és használatuk engedélyhez kötött. 

 

A mester 1987 óta várja azokat, akik igényt tartanak a szolgáltatásaira: a kulcsokon és zárakon túl kések, ollók árusításával, élezésével, gravírozással, névtáblakészítéssel, elszíneződött réztárgyak, zárcímkék, kilincsek polírozásával, rácsok tervezésével és készítésével is foglalkozik. Ha mindez nem lenne elég, egy javításra szakosodott szabóság is működik itt, tisztelgésképpen a műhelyben korábban dolgozó nagybátyja előtt, aki 53 éven át szolgálta ki az új ruhát varrató, régit javíttató kuncsaftokat.

 

Üzletpolitikája egyetlen szóból áll: tisztesség. Egy fiókban őrzik azokat a beadott dolgokat, amelyekért a megrendelőik nem jelentkeztek. „Volt, aki hét év után toppant be a manikűrkészletéért” – mesélte. A vevő volt meglepődve, amikor a mester azonnal elővette a kért árut, amiért nem is az éppen aktuális, hanem az egykori árát kellett kifizetnie.

 

Tajthy Tibor már jó ideje nyugodtan, pihenéssel tölthetné nyugdíjas éveit, de egyelőre esze ágában sincs visszavonulni. Hogy miért? Azért, mert imádja a szakmáját.

 

Szöveg: Dobi Ágnes

Fotó: Szabó Balázs/képszerk.hu