Az 56-os forradalomra emlékeztünk

Hagyományaihoz híven a terézvárosi önkormányzat a kerületben élőkkel közösen koszorúzással és ünnepi műsorral emlékezett meg október 19-én a Hunyadi téren az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiről.

Hatvankét esztendeje október 23. a magyar nép, a magyar néplélek és nemzeti tudat legjelentősebb dátuma. Mi, mai igazságkeresők ehhez kötjük azokat az erkölcsi és politikai alapértékeket, amelyek kivívása és megtartása nem lehet kérdés, semmilyen körülmények között nem lehet alku tárgya – mondta ünnepi beszédében Hassay Zsófia, Terézváros polgármestere.

 

 

A megemlékezésen Hassay Zsófia, Terézváros polgármestere mondott ünnepi beszédet

 

Majd arról beszélt, hogy a második világháború után a magyarság által elszenvedett megaláztatások, a zsarnokság és kizsákmányolás egyértelmű következménye volt a lázadás. Kérdésként legfeljebb az merülhetett fel, hogy miért kellett több mint egy évtizedet várni arra, hogy ez a szabadságszerető nemzet lerázza magáról a rabigát, s utcára vonulva a „hazugságország helyére igazságországot” követeljen.

 

Felidézve a békés tüntetéssel kezdődő, a szovjet páncélosok elleni harcba torkolló eseményeket, hangsúlyozta: a szenvedélyes elszántságról, halált megvető bátorságról, hősiességről szóló dicsőséges tizenkét nap nemcsak Moszkvát, de az egész világot megrázta. Jelentősége, nagysága, tragikuma bekerült az emberiség történelmébe és lelkiismeretébe.

 

Hassay Zsófia néhány mai is köztünk élő terézvárosi hős sorsát bemutatva érzékeltette, hogy a forradalom és szabadságharc leverését követően hosszú éveken, évtizedeken keresztül mi mindent kellett elviselniüka harcok résztvevőinek és családjuknak.

 

 

Bata István előadásában hangzott el Cseh Tamás ismert dala

 

Elsőként a terézvárosi polgármesteri hivatal közelmúltban nyugdíjba vonult munkatársának történetét osztotta meg a jelenlévőkkel. A csendes szavú, tehetséges építészmérnök édesapját, Szobonya Zoltán ügyvédet a kuláklistákra kerültek védelmezése miatt Rákosiék letartóztatták. A börtönből az 56-os forradalmárok szabadították ki. A bukás után Kádárék újra letartóztatták, és halálra ítélték. Kivégzése előtt három gyermekének az alábbi üzenetet hagyta hátra: „Soha ne felejtsétek, hogy magyarnak születtetek, és egyre kérlek, soha senkire valótlant ne mondjatok! Mindig és minden körülmények között csakis az igazat! Ezt kéri tőletek édesapátok”.

 

Majd a Terézvárosban élő Érsek József nyugdíjas gépészmérnökről és Székely Dezsőné Sebestyén Máriáról, közismert nevén Hosszú Mariról mesélt. Mindkettőjüket 56 leverése után letartóztatták és bebörtönözték. Szabadulásuk után nem dolgozhattak képesítésüknek megfelelő munkakörben, életüket évtizedeken át ellehetetlenítették. Megtörni mégsem tudták őket, mindketten sokat tettek 56 szellemiségének megőrzéséért.

 

Helytállásukat, áldozatvállalásukat a terézvárosi önkormányzat képviselő-testülete Terézvárosért kitüntetéssel ismerte el. Beszédének végén a polgármester arról beszélt, hogy a lyukas zászló, az évfordulón az ablakokban pislákoló gyertyák jelentették a reményt. A bebörtönzötteknek, kirekesztetteknek, a harcokban életüket áldozóknak, a kivégzett hősöknek mindannyian hálával tartozunk. Áldozatuk nemzeti érzés, a nemzeti összetartozás hitvallása volt, amelyet nem felejtünk.

 

A polgármester szavai után Bata István Cseh Tamás–Bereményi Géza Corvin köziek című dalát adta elő.

 

 

Boros Zoltán egy a szabadon, demokráciában élő költők lelkiismeret-furdalását tükröző verset adott elő

 

Majd Ramon Cué Romano spanyol jezsuita pap 1957-ben Sangre de Hungaria, Magyarország vére címmel kiadott verseskötetéből Boros Zoltán színművész a Magadra hagytunk Tégedet című megrázó költeményt szavalta el.

 

A műsor után a jelenlévők elhelyezték koszorúikat az 56-os emlékműnél. A megemlékezés a Szózat közös eléneklésével ért véget.

 

 

A terézvárosi önkormányzat koszorúját Hassay Zsófia polgármester, Simonffy Márta alpolgármester, Bundula Csaba alpolgármester, valamint Mogyorósi Sándor jegyző helyezte el