Alkalom szüli a kertet

„Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk” – a múlt század elején élt Simone Weil francia író és filozófus mottója a társasházak közös tulajdonában lévő belső udvarok átalakításának is jó kiindulópontja lehet. A kerületi udvarzöldítő pályázat kapcsán jó példát kerestünk és hasznos tanácsokat kértünk.

Ha megszületett a vágy a javarészt kopár kősivatagok zöldebbé tételére, a folyamatnak jó katalizátora lehet az önkormányzat társasházak számára nemrég kiírt udvarfejlesztési pályázata. Ahhoz azonban, hogy az udvar egy szerethető, az ott lakók életminőségét javító, a szomszédokból közösséget varázsoló térré váljon, célszerű néhány szempontot mérlegelni a pályázat beadása előtt.

 

„Az első és legfontosabb kérdés, amit tisztázni kell, nem építészeti, még csak nem is kertészeti, hanem elsősorban önismereti jellegű. A közösségnek meg kell fogalmaznia, milyen udvart szeretne, mik azok a módosítások, amelyeket üdvözölnek, és mok azok, amelyeket eleve elutasítanak. A lakók általában egyetértenek abban, hogy szükség van egy csendes, pihenésre, beszélgetésre alkalmas, a ház rendezvényeinek otthont adó térre. Ellenben ritkán van konszenzus például egy házi minijátszótér kialakítását illetően” – mondta el az udvar átalakításának első lépéseiről Nagy Ildikó Réka tájépítész, a Szent István Egyetem docense, akinek az elméleti tudáson túl a belső udvar átalakításáról személyes tapasztalatai is vannak.

 

A szakember szerint a tervezési szakasz-ban mindenképp hasznos feltérképezni az épület múltját. „Nagyon izgalmas lehet a ház története nemcsak építészeti, tájépítészeti, de kultúrtörténeti szempontból is. Érdemes megkérdezni azokat az idős lakókat, akik évtizedek óta élnek a házban, hogy hogyan használták régen az udvart, megvannak-e a régi porolók, kerti falikutak, voltak-e földszinti mosókonyhák, vizesblokkok, egyéb közösségi helyiségek. Ha voltak, és ma is vannak híres, a ház szempontjából fontos közösségi emberek, helyi hősök, az udvar fejlesztése jó alkalom lehet arra, hogy valamilyen módon az ő meséjüket is beleszőjék a megújuló térbe. Mindig szép gondolat, ha a közösség folytatja vagy feleleveníti az elődeik által teremtett hagyományokat. Megőrzi azokat a tárgyakat, emlékeket, amelyek a ház egyedi értékét adják.”

 

 
Napfényt ritkán látó udvarokon is lehet nagyszerű kert

 

Ildikó kitért arra is, hogy a fővárosi levéltárból már online is elérhetők a belvárosi épületek régi tervrajzai. „Ezeket azért is hasznos tanulmányozni, mert egyáltalán nem mindegy, mi lapul a felszín alatt. Mivel a nagyobb léptékű változtatások szakértelmet igényelnek, a megfelelő szakemberek bevonása a tervezés ezen szakaszában nagyon ajánlott”.

 

A terézvárosi önkormányzat 20 százalékos önrész mellett 100 ezer és 1 millió forint közötti támogatást biztosít a legjobb pályázatokat benyújtó társasházaknak udvaraik megújítására. Nagy Ildikó Réka szerint ebből az összegből nagyszerű elképzeléseket lehet megvalósítani. Sok pénzt lehet megtakarítani azzal, ha a lakóközösség tagjai, amit tudnak, saját kezűleg megcsinálnak. Az így megspórolt összeget anyagok, növények, szerszámok vásárlására fordíthatják. A közös fáradozásuk másik hozadéka, hogy közelebb kerülnek egymáshoz.

 

 

Az ibolya csak a mondás szerint szerény, valójában egy igen agresszívan terjedő növény

 

„Nekem nagyon tetszenek a keramitlapos és a 19. század végén, 20. század elején épített gyönyörű mintájú, cementlapos belvárosi udvarok. Ezeket nem biztos, hogy érdemes megbontani vagy felszedni. Kevesen tudják, hogy a hiányzó lapokat pótolni lehet, Magyarországon ugyanis van olyan gyár, amelyik minta alapján legyártja. Én semmiképp nem cserélném ki az ilyen, az udvar karakterét meghatározó burkolatot szokványos térkövekre.

 

Azoknak, akik udvarkert kialakításában gondolkodnak, figyelembe kell venniük, hogy milyen az udvar benapozottsága. A pici alapterületi udvarok, amiket 4, 5, 6 emeletes házak vesznek körül, általában árnyékosak, a növények nagyon kis százaléka szeret ilyen helyen lakni. Lehet, hogy emelt ágyásokba ültetett árnyéktűrő növényekkel, néhány planténeres fával sokkal hangulatosabb, változatosabb, elevenebb udvarképet lehet varázsolni. Akár gyümölcstermő növényeket is lehet az ágyásokba ültetni, például a ribizli jól tűri a nem éppen ideális viszonyokat. A magaságyásnak sok fajtája van, költség-hatékonyan bontott anyagokból, fagerendából, talpfából, téglából is lehet építeni ezeket. Elhelyezésüket úgy kell kitalálni, hogy az a megszokott átjárást ne akadályozza. Közkedvelt, helytakarékos és költségcsökkentő megoldás, ha a magaságyásokat padokkal, ülőhelyekkel kombinálják” – sorolta a lehetőségeket és szempontokat a szakember.

 

Citromfű az udvaron

 

Egyes kutatások szerint éhesen nem bölcs dolog élelmiszert vásárolni, a korgó gyomor ugyanis felesleges áruk megvételére ösztönöz. A virágba borult növények egész sorát kínáló kertészetekbe sem okos gondosan összeállított lista nélkül betérni. A felesleges kiadások elkerülése érdekében a növények kiválasztásakor nagyon tudatosan kell eljárni. A napfény, a talaj, a vízigény és a rendelkezésre álló terület nagysága egyaránt kardinális kérdés. Tájépítészek, kertészek nem túl nagy összegért a lakók kívánságát meghallgatva szívesen összeállítják az adott területen életképes növények listáját, de ezen a ponton egy tapasztalatokkal és némi növényismerettel rendelkező hobbikertész is jól elboldogul.

 

„A kisebb termetű évelők, törpecserjék szeretik a magaságyásokat, a fűszernövények közül pedig például a menta és a citromfű jól boldogul a félárnyékos-árnyékos termőhelyeken. A naposabb udvarokra lehet levendulát, rozmaringot, bazsalikomot, oregánót ültetni vagy zöldségnövényeket, paradicsomot, paprikát, hagymát termeszteni.”

 

 

A kezdeti lelkesedés elmúltával is törődni kell a növényekkel

 

A közösségnek azt is tudatosítania szükséges, hogy az udvarkertekkel törődni is kell – hívta fel a figyelmet a kertész. Tapasztalatai szerint eleinte mindenki nagyon odafigyel, így előfordul, hogy naponta akár négyen is megöntözik a kertet. Később viszont megesik, hogy heteken át nem jut senkinek az eszébe a locsolás. „Éppen ezért azt javaslom, hogy tág tűréshatárú, extrém viszonyokat elviselő növényeket telepítsenek. Az udvarkertészeknek meg kell tanulniuk, hogy kertjük van, és hogy hogyan kell bánni vele” – hangzott Ildikó megszívlelendő jó tanácsa.

A pályázat részletei itt találhatók.