A magyar kultúra napja Terézvárosban

A magyar kultúra napján szobrokra kihelyezett idézetekkel köszöntötte a munkába indulókat Terézváros önkormányzata, a kultúra és a hagyományok ápolásának fontosságán túl emlékeztetve arra, hogy van miért szeretni a magyar kultúrát. Este az Eötvös10-ben a Sebő együttes adott koncertet. A magyar irodalom legnagyobb költőinek megzenésített verseiből álló előadás után a táncházzá alakított színházteremben igazi jókedvű mulatság vette kezdetét. A talpalávalót a Bazseva zenekar szolgáltatta, a lépéseket Bacsó Lillától és Darabos Pétertől tanulhatták meg mindazok, akiknek az életéből a néptánc kimaradt.

A koncert előtt felvételről Darvas Iván, Terézváros posztumusz díszpolgárának előadásában hallgathatta meg a közönség az egész magyarságot összekötő költeményt, nemzetünk Himnuszát, amelyet Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezett be Szatmárcsekén.

 

Harmincegy esztendeje, ez a nap választottan a magyar kultúra ünnepévé vált, amikor is arról a legfontosabb közös kincsünkről emlékezünk meg, amely jelzőjét és minősítését adhatja létünknek, amely megkülönböztet bennünket más népektől – foglalta össze a nap üzenetét Kontha Nelli, a programot szervező Eötvös10 nevében elmondott köszöntőjében.

 

A köszöntő elhangzása után a közönség sok évszázadot felölelő kalandozásra indulhatott a magyar kultúra világában az idén 50 éves fennállását ünneplő Sebő együttessel. Műsorukban Balassi Bálint, Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, József Attila, Babits Mihály, Nagy László, Weöres Sándor, Kovács András Ferenc és Varró Dániel megzenésített költeményei hangzottak el.

 

 
Nyolc századoknak vérzivatarja közt címmel adott koncertet a Sebő együttes az E10-ben

 

A Kossuth-díjas Sebő Ferenc felvezetőinek köszönhetően nemcsak a versek előzményeiről, fogadtatásáról tudhattunk meg kevéssé ismert részleteket, szerzőikről kacagtató történeteket, de az adott kor történelméről, szokásairól, a költemények formavilágáról, ritmusáról, a dallamául választott zene eredetéről, jellegzetes jegyeiről, a néptáncokról is sok-sok érdekes információ hangzott el.

 

 
A budapesti táncházmozgalom 1972. május 6-án Terézvárosban indult, a kezdeményezés Sebő Ferenc nevéhez kötödik

 

Többek között kiderült, hogy Balassi Bálint Katonaének című versét a költő eleve dalnak szánta, azt a „Csak búbánat” nótájára írta.  A kalotaszegi legényes dallamával sokak számára örökre összefonódott A hetedik című verssel kapcsolatban Sebő Ferenc arról mesélt, hogy a finn nemzeti eposz, a Kalevala nemcsak József Attilára, de Kosztolányira is igen nagy hatással volt, s egy időben a két költőóriás szinte versenyt kalevalázott. De több anekdota hangzott el Weöres Sándorról, és megtudhattuk azt is, hogy a körtáncok után a XVIII. században a páros táncok elterjedése a néptáncban nagyobb botrányt és közfelháborodást váltott ki, mint 20. században a hippik, a rockerek vagy a punkok öltözködése és hajviselete.  A neki nem tetsző jelenséget még Csokonai Vitéz Mihály is tollára tűzte.

 

Természetesen a dalok mindegyike tökéletes előadásban szólalt meg. A tartalmában, ritmusában gondosan felépített, a magyar irodalom mérhetetlenül gazdag tárházából biztos kézzel válogató együttes a koncert első percétől az utolsóig elvarázsolta a közönséget. A visszatapsolt muzsikusok József Attila Harmatocska versével búcsúztak a közönségtől.

 

 
A kezdő táncosok Bacsó Lillától és Darabos Pétertől leshették el a lépéseket

 

A táncházzá alakított teremben a legkülönbözőbb korosztályhoz tartozók sorakoztak fel, mintegy igazolva a mondást, hogy a magyar népzene és néptánc megunhatatlan, így sohasem megy ki a divatból. A muzsikáról gondoskodó Bazseva zenekar fiatal zenészei „perfektül beszéltek” közös zenei anyanyelvünkön. A kiváló zenéhez nagyszerű hangulat társult, Bacsó Lilla és Darabos Péter jóvoltából pedig azok, akik a táncokban kevésbé jártasak, sok új lépést tanulhattak meg.  

 

 
Már korán reggel a szobrokon elhelyezett idézetek köszöntötték a munkába indulókat