A komolyzenéé volt a Liszt Ferenc tér

Páratlan élménnyel ajándékozta meg Bogányi Gergely, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, Gábor Éva Mária, Gutema Dávid, Mikulán Dávid és Pál Gábor képzőművész mindazokat, akik elfogadták a terézvárosi önkormányzat, illetve a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének invitálását a június 15-ei, Liszt Ferenc téri összművészeti estre.

 

A Zeneakadémia előtti teret zsúfolásig megtöltő közönséget Hassay Zsófia, Terézváros polgármestere köszöntötte. Az est főszereplőjéről szólva elmondta: Bogányi Gergely Magyarország és a világ leghíresebb koncerttermei után az önkormányzat meghívására – a jelenlévők nagy örömére – tért vissza a Zeneakadémiához, ahol annak idején mindössze tízévesen az előképző kivételes tehetségek osztályában kezdte meg tanulmányait. Három esztendővel ezelőtt pedig a Korb Flóris és Griegl Kálmán tervezte zenepalota falai között mutatta be azt az általa konstruált, róla elnevezett, egyedi felépítésű és hangzású zongorát is, amelyet a művész a koncerten megszólaltatott.

 

 
Hassay Zsófia köszöntötte a közönséget

 

Felelevenítette, hogy a világhírű zongoraművész nem először lép fel a terézvárosi önkormányzat kulturális rendezvényén, hiszen 2011-ben az Andrássy úton, az Operaház előtt első alkalommal megtartott nagyszabású szabadtéri koncerten ő mutatta be az akkor 200 éve született nagy előd, Liszt Ferenc zenei önarcképét. A hét esztendeje útjára indított kezdeményezéshez hasonlóan a Zeneakadémia elé immár negyedszer megszervezett összművészeti esemény az évek során tradícióvá nemesedett. E rendezvényeken terézvárosi hagyománnyá vált az is, hogy a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetséghez tartozó alkotók komolyzenei témákra, a szóban forgó épületek csodálatos adottságait kiemelő, az alkalomra szóló és mindösze egyetlenegyszer látható videóinstallációkat készítenek.

 

 
Sok százan fogadták el a terézvárosi önkormányzat meghívását
 

A kultúra „nem tudás, nem művészi produkció, hanem valami életet szabályozó elv, amely egy embercsoport minden tagjának belső mágnese, irányítója” – idézte a polgármester Németh László író  szavait, akiről azt is elárulta, hogy Terézváros díszpolgára. Hangsúlyozta: abban a városrészben, ahol két négyzetkilométeren belül a nemzet Operaháza, Zeneakadémiája, tucatnyi színháza, több múzeuma és kiállítóterme, két művészeti egyeteme található, kulturális értelemben csak arra van szükség, hogy a szellem és lélek legmagasabb szintű, egyetemes alkotásai a köztereken is megjelenhessenek. Terézváros önkormányzata örömmel vállalva e küldetést, évenkénti rendezvényeivel az Andrássy utat és a Liszt Ferenc teret a komolyzene és a képzőművészet helyszínévé, a Hunyadi teret pedig a zene könnyedebb és fajsúlyosabb műfaját egyaránt felvonultató, tavasztól őszig tartó koncertsorozattal és a kortárs írókat bemutató találkozókkal a szépirodalom otthonává tette.

 

Visszatérve az est programjához úgy fogalmazott: a különböző művészeti ágak nemcsak egymásra hatnak, de egymást segítik is. A zene és a képzőművészet találkozása ez alkalommal is magában hordozza a feledhetetlenség ígéretét.

 

 
Bogányi Gergely Simonffy Márta alpolgármesterrel
 

Hassay Zsófia beszédének végén a terézvárosi szabadtéri kulturális rendezvények megálmodójának és főszervezőjének, Simonffy Márta alpolgármesternek, Ferenczy Noémi-díjas textilművésznek, a Magyar Képzőművészek Szövetség elnökének nagyrabecsülése jeleként, s mintegy köszönetképpen a maga, valamint  a programokban örömüket lelő terézvárosiak nevében virágcsokrot nyújtott át.

 

A közönség vastapssal köszöntötte a színpadra lépő Bogányi Gergelyt, aki elsőként a Liszt Ferenc hatalmas életművében fontos szerepet betöltő átiratok közül a Charles-François Gounod operájából elszármazott Faust-keringőt adta elő.

 

 
A zongoraművész egyedi hangzásvilágú hangszerén játszott
 

Majd a francia zeneirodalom egyik legnagyobb mesterének tartott Claude Debussy három zongorára írt kompozíciója, az E-dúr arabeszk, a Fények a vízen és A boldog sziget hangjai csendültek fel.

 

Ez utóbbi zongoramű futamaiból kihallható határtalan boldogságérzés után éles hangulati váltást jelentett Liszt Ferenc Pensée de morts, azaz a Holtak emlékezete című műve, amelynek címét a szerző a nagy francia költő kortárs és barát, Lamartine 1830-as verseskötetéből kölcsönözte. Az 1835-ös darabot utóbb Liszt Ferenc átdolgozta, változtatásai leginkább a mű végkicsengését érintették. Míg az első verzióban minden értelmetlenül a semmibe hull, addig a 18 évvel későbbi, már érett kori verzióban a transzcendens, a hit értelmet ad a földi életútnak.

 

A lelkileg felkavaró művet Csajkovszkij az Évszakok sorozatának egyik gyöngyszeme, az Ász-dúr keringő követte.

 

 
Az est háziasszonya, Halász Zsuzsa igazi kísérő volt a zenei utazáson
 

Végezetül Wolfgang Amadeus Mozart–Liszt Ferenc: Don Juan Phantasie hangjai szólaltak meg. A műről Bogányi Gergely korábban egy interjú során azt nyilatkozta, hogy a szerző azt egy olyan hangszerre képzelhette el, mint a csodazongora.

 

E különleges hangszerről két műsorszám között néhány információt is megosztott az est háziasszonya. A jelenlévők egyebek között megtudhatták, hogy Bogányi Gergely célja, egy tisztább, gazdagabb, erőteljesebb hangzás elérése volt. Nem a tradicionális mesterhangszereken akart javítani, hanem alapjaitól újragondolva a zongoraépítést egy olyan hangszert álmodott meg, amely fizikai lehetőséget teremt arra, hogy a lehetetlen valósággá váljon. A hangszer egyszerre legyen éneklő és briliáns.

 

Csapatával nem pusztán a zongora lelkét, a rezonánst reformálták meg, amit fa helyett karbonkompozitból készítenek, hanem a hangszer más alkatrészeit is. Ezek összességének köszönhető a nagyon tiszta, erőteljes, felhangdús hang. Ami a formát illeti, az nemcsak szemet gyönyörködtető, szárnyalóan futurisztikus, hanem funkciója is van. A hagyományos három láb helyett csak két lába van, amelyek hangvetőként a közönség felé terelik azt a hangmennyiséget, ami a hagyományos zongora esetében elvész.

 

Bogányi Gergelyről köztudomású, hogy a mű, a közönség tisztelete számára elsődleges. Önmagát csupán a zenedarabok közvetítőjének, tolmácsának tartja. E szemléletének, no meg virtuozitásának, fantasztikus technikai tudásának, érzelemgazdag, érzékeny előadásmódjának köszönhetően koncertje alatt a tökéletesség pillanataival ajándékozta meg közönségét. Amikor is a külvilág és a valóság helyét a hallgatóság fejében és szívében kizárólag  a szerző a zene egyetemes nyelvén megfogalmazott gondolatai, érzései vették át.

 

Nem meglepő, hogy a hangverseny végén a hálás közönség felállva ünnepelte a zongoraművészt. Az est a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságához tartozó alkotók, Gutema Dávid és Mikulán Dávid, Pál Gábor, végezetül Gábor Éva Mária által egy-egy Csajkovszkij-motívumra, a Zeneakadémia homlokzatára vetített, leírhatatlanul izgalmas és gyönyörű videóinstallációival ért véget. A káprázatos alkotásokat a nézőközönség nagy ovációval fogadta.

 

 
Csajkovszkij zenéje és a Zeneakadémia épülete ihlette a videóinstallációkat

 

Csodálatos és valóban feledhetetlen este volt.