A gettó felszabadulásának hetvenötödik évfordulójára emlékeztek

A gettó hetvenöt évvel ezelőtti felszabadítása örvendetes esemény volt, de nem lehet rá úgy emlékezni, hogy közben ne jusson eszünkbe az emberek töménytelen szenvedése, amit a falai között átéltek – mondta Fahidi Éva író, holokauszt-túlélő a budapesti gettó felszabadulásának évfordulója alkalmából, január 17-én tartott megemlékezésen. A felszólalók kivétel nélkül a gyűlölet, a gyűlölködés ellen emeltek szót.

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija beszédében felidézte, hetvenöt évvel ezelőtt egy hajszálon múlt, hogy a budapesti gettóba száműzött több mint hetvenezer zsidó túlélte a holokausztot. Hangsúlyozta: a gyűlöletre nem gyűlölettel, hanem méltósággal kell emlékeznünk.

 

Az idő múlásával egyre kevesebben vannak, akik túlélőként személyes visszaemlékezéseikkel hitelesen tudják bemutatni Auschwitz, a holokauszt, a gyűlölet, az antiszemitizmus pusztítását. Közös feladatunk tartalmassá tenni az emlékezést akkor is, amikor már nem lesznek közöttünk – tette hozzá.

 

 

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija a gyűlölet, a gyűlölködés ellen emelt szót

 

Mint mondta: ez a fajta, nem személyes múltra emlékezés egyfelől könnyebb, hiszen kevesebb fájdalommal jár, ugyanakkor sokkal több tévelygésre ad lehetőséget. Példaként Pokorni Zoltán XII. kerületi polgármester nagyapjáról szóló visszaemlékezésének fogadtatását említette.

 

Megdöbbentem és meglepődtem nemcsak azon a pár őszinte mondaton, amit tőle hallhattunk, hanem visszaemlékezésének tévelygő fogadtatásán is, azon, hogy a polgármester személyes mondatait milyen kevesen fogadták az elvárható nyitottsággal és érzékenységgel – jelentette ki a rabbi.

 

Hangsúlyozta: ahogy nem érdem áldozatok leszármazottainak lenni, ugyanúgy nem bűn tettesek unokáinak lenni. Nem az a kérdés, hogy kik voltak a nagyszüleink, hanem hogy a rájuk való emlékezés tud-e megfelelő tanulsággal szolgálni a mi életünkben.

 

Fahidi Éva író, holokauszt-túlélő elmondta, ahhoz a generációhoz tartozik, amelyik ha emlékezik, mindig gyászol. Felidézte, mindössze 18 éves volt, amikor megtapasztalta, hogy egyszerre gyűlöltté vált és a világon bármit meg lehetett vele tenni.

 

 

Fahidi Éva küldetésének tekinti, hogy a fiataloknak elmondja, mi történt hetvenöt évvel ezelőtt

 

Az emberek közötti legszörnyűbb indulatnak nevezte a gyűlöletet. Mint mondta: ha az ember tapasztalja, hogy vele szemben mit okoz ez a gyűlölet, akkor egészen biztos olyan ember akar lenni, aki nem gyűlöl.

 

A fiatalokhoz intézve szavait arra biztatta őket, hogy olyan világot építsenek, amiben a gyűlölet nem kap teret.

 

Yakov Hadas-Handelsman, Izrael budapesti nagykövete a múltbéli történések felidézése után arról beszélt, hogy a zsidó közösségeket érintő, fenyegető veszélyek nem szűntek meg. Mint fogalmazott: Budapest utcáin járva számos emlékhely késztet arra, hogy megálljunk és gondolkozzunk a múlt szörnyűségein. Az emlékezést különösen fontosnak nevezte akkor, amikor Európa-szerte ismét növekszik az antiszemitizmus, embereket nyíltan támadnak vallási vagy etnikai hovatartozásuk miatt.

 

Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere arról beszélt: az emlékezés mindig morális és politikai aktus is, a saját felelősségünkkel való szembenézés. Erzsébetvárosban, amikor a gettóra emlékezünk, különösen fájdalmas az a tudat, hogy a gettó felszabadulásakor a Klauzál téren háromezer temetetlen holttestet találtak –  mondta a polgármester, hozzátéve: ami 1944 és 1945 telén a VII. kerületben és egész Budapesten történt, az az ország szégyene. Nem a zsidó történelem, nem a nácizmus része, hanem a magyar történelem legsúlyosabb, legfeketébb bűne az, hogy nem tudtuk megvédeni zsidó honfitársainkat.

 

 

Niedermüller Péter beszédében a szembenézés, a felelősségvállalás fontosságát hangsúlyozta

 

Hogyan lehet erről elfeledkezni? Hogyan lehet elfeledkezni gyerekek, nők, idősek leírhatatlan fájdalmáról, azokról a szenvedésekről, amiket december és január során átéltek? – tette fel a kérdést. Majd válaszul kijelentette: ez nem elfelejthető és nem is megbocsátható, ez egy olyan teher, amellyel együtt kell élnünk.

 

Niedermüller Péter kitért arra is, hogy a holokauszt eseményeit a gyűlölet indította el, éppen ezért napjaink legfontosabb feladataként a gyűlöletbeszéd, a kirekesztés elleni fellépést jelölte meg.

 

A rendezvényen az áldozatok emlékére Oberlander Báruch, a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője mondott kádist, majd a jelenlévő diplomáciai testületek, civil szervezetek képviselői, az egykori áldozatok hozzátartozói mécsesgyújtással tisztelegtek az áldozatok emléke előtt.

 

 

Terézváros képviseletében Miyazaki Jun alpolgármester gyújtotta meg az emlékezés mécsesét