A családok nem elszigetelt egységek

Már 18 évesen egy gyermekotthonban dolgozott, négy évtizedes pályafutását egyfajta sorsszerűség jellemzi, amely mindig oda irányította, ahol képességeit, tudását a legjobban ki tudja bontakoztatni az elesettek érdekében. A Terézvárosi Család- és Gyermekjóléti Központ (TCSGYK) frissen kinevezett vezetőjeként Imre Ibolya Hedvig az elődjével közösen elindított munkát szeretné folytatni és továbbfejleszteni.

 

 

Az új intézményvezetőnek csak a titulussal járó feladatkört kell megszoknia, a kerület életének, a központ mindennapos munkájának megismeréséhez nincs szüksége „idegenvezetőre”. Ibolya ugyanis túl azon, hogy lassan tizenegy éve intézményvezető-helyettesként és szakmai vezetőként dolgozik Terézvárosban, sokat tett azért, hogy 2016-ban a Családsegítő Szolgálat és a Gyermekjóléti Szolgálat integrációja, központtá alakulása professzionálisan és zökkenőmentesen valósuljon meg. 

 

„A gondolkodásom alapvetően rendszerszemléletű, nemcsak szakmai téren, de az élet minden területén az összefüggések keresése, a dolgok összekapcsolásának igénye jellemzi. Ahogy visszagondolok, az általános szociális munkás diplomával és a gyermekjóléti alapellátás szakvizsgával a zsebemben azért végeztem el a szociálpolitikusi, valamint a családterápiás képzést is, hogy jobban átlássam és megértsem a szakterületemet jellemző folyamatokat, és segíteni tudjam a problémák megoldását – mondja az intézményvezető. – Minden mindennel összefügg. A társadalomban az egyének, a családok nem egymástól elszigetelt, különálló egységként léteznek, az őket körülvevő környezet, a körülöttük élők, a különböző élethelyzetek, események hatással vannak rájuk.”

 

Imre Ibolya szerint a gyógyításhoz hasonlóan a szociális segítségnyújtás területén is akkor lehet tartósan orvosolni a problémákat, ha nemcsak a tüneteket, hanem az azokat kiváltó okokat is feltárják és kezelik.

 

Amikor a pályaválasztás kerül szóba, nevetve meséli: több mint négy évtizedes pályafutását véletlen fordulatok és egyfajta sorsszerűség jellemzi. 

 

A szociális szférában megkezdett munkájának első állomása a dégi nevelőotthon volt, ahol alig 18 évesen gyermekfelügyelőként helyezkedett el. Miután férjhez ment, párjával Sárbogárdra költöztek, ahol tíz évig csak a családjának élt. Amikor ismét munkába állt, az idős-, majd a hajléktalanellátásban próbálta ki magát. Ezt követően a sárbogárdi család- és gyermekjóléti szolgálatnál lett családgondozó és intézményvezető-helyettes, később intézményvezető. Egy magánéleti változás után új fejezetet nyitott életében. Budapestre költözött, és a szociális terepmunkát elméletire cserélte – Iványi Gábor munkatársaként a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség pályázatírója lett. 

 

Két év után egyre jobban hiányzott a gyakorlati munka. Valami dolga akadt Terézvárosban, és ahogy nézelődött, azt gondolta: „Milyen szép ez a kerület, a neve is gyönyörű. Olyan jó lenne itt dolgozni!” 

 

Rá két hétre bukkant rá a Terézvárosi Gyermekjóléti Szolgálat álláshirdetésére. „Természetesen azonnal jelentkeztem, az azóta eltelt tizenegy év minden szónál ékesebben bizonyítja, hogy megtaláltam a helyem. Vidéken szerzett tapasztalataim után, amikor idejöttem, csak ámultam-bámultam, milyen jól felszerelt az intézmény, hogy minden tárgyi eszköz, ami a munkához szükséges, rendelkezésre áll” – mondja Ibolya.

 

A TCSGYK új vezetőjeként szeretné folytatni, megőrizni és legjobb tudása szerint továbbfejleszteni azt a segítőmunkát, amelyet az előző intézményvezető, dr. Kopácsi Judit irányításával együtt alakítottak ki. Ha lenne varázspálcája, annyit változtatna a mostani munkakörülményeiken, hogy egy telephelyre költöztetné az egész intézményt, és az évek során szűkössé vált családok átmeneti otthonában 21. századi körülményeket teremtene.

 

„Nyugdíj előtt állok – mondja végezetül –, hat évem van még. Ez a megbízatás, ez a feladat szép lezárása a pályámnak.” 

 

 

 

Szerző Dobi Ágnes

Fotó: Ancsin Gábor/Képszerkesztőség