Köszöntés a kilencvenedik születésnapon

Kilencvenedik születésnapja alkalmából Király utcai otthonában köszöntötte dr. Kapolyi Lászlónét Papp László alpolgármester. A jeles évfordulón – az ajándékok mellett – az alpolgármester átadta Orbán Viktor miniszterelnök köszöntőlevelét, valamint Hassay Zsófia polgármester oklevelét.

Az ünnepelt, miután gondoskodott a köszöntésére érkezők kényelméről, az alpolgármester kérésére szívesen mesélt életéről.

 

Anikó néni, bár 1929-ben vízkereszt napján a főváros egy másik kerületében született, mégis terézvárosinak vallja magát, hiszen kilencven évéből nyolcvanat itt élt meg, idekötik a gyermek- és fiatalkori emlékei. Mint mondta, együtt öregedett az Andrássy úti palotákkal, a Nagykörút pompás házaival.

 

Az Andrássy út és a Vörösmarty utca sarkán lévő Mária Terézia Leánygimnázium elvégzése után édesanyja hivatását választotta, magyar–angol szakos tanár lett. Német nyelvi tanulmányait a háború után félbe kellett hagynia, mert az akkori szabályok szerint nem lehetett két nyugati nyelvet tanulni. Felvette ugyan a kötelezőnek számító orosz nyelvet, vizsgát is tett belőle, de az sohasem állt igazán közel a szívéhez.

 

Az egyetem elvégzése után pályakezdő tanárként az alsóbélatelepi nevelőotthonba kerül. Majd nyolc évig – az iskolavezetés igénye szerint – nemcsak saját szaktárgyaira, a magyar és az angol nyelvre, hanem időnként alkotmánytanra, történelemre, földrajzra tanította a Zrínyi Ilona Gimnázium diákjait. Mint fogalmazott: mindehhez az egykori alma materében folyó képzés megfelelő alapot, magabiztos tudást és műveltséget adott, így amikor ilyen feladattal bízták meg, egy percig sem esett kétségbe.

 

 
Anikó néni nem csak az életéről mesélt, Papp László alpolgármesterrel megosztotta a világról alkotott véleményét is

 

Iskolai munkája mellett folytatta német nyelvi tanulmányait, 1965-ben pedig egyetemire cserélte a gimnáziumi katedrát. A Budapesti Műszaki Egyetemen németnyelv-tanárként eltöltött tizenkét esztendőt pedagógusi pályája legszebb és legboldogabb időszakának nevezte. Szavai szerint a nagyhírű intézményben különlegesen jó képességű, kedves, önmagukkal szemben magas követelményeket támasztó hallgatók vették körül, akiktől ő maga is sokat tanult. Például tőlük tudta meg, mi a különbség a pilon és a pillér között, valamint a műtárgy szó mérnöki jelentését. „Egy életre megjegyeztem, hogy ezekben a körökben ajtók és ablakok nincsenek, csak nyílászárók vannak” – mondta nevetve.

 

A műegyetemi évek után az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanított, majd innen ment nyugdíjba több mint három évtizede.

 

Anikó néni azon kevesek közé tartozik, akiknél az életkor csak valamiféle formális jelzőszámnak számít, tudásvágyát, világra nyitottságát, aktivitását tekintve ugyanis az örökifjú kategóriába tartozik. Szellemi frissessége, tájékozottsága a nálánál jóval, akár fél évszázaddal fiatalabbakét is felülmúlja.

 

Szerinte e mögött semmi titok nincs. Rengeteget olvas. Naprakészen követi mindazt, ami Terézvárosban, Budapesten, Magyarországon, Európában és a Föld távolabbi pontjain történik, mivel egyszerűen elképzelhetetlen számára, hogy úgy is lehet élni, hogy az ember nem tudja, mi történik az őt körülvevő világban.

 

 
A könyvek mellett nagy szerelem volt az utazás is, de ez ma már leküzdhetetlen akadályokba ütközik

 

Mint kiderült, nyelvtudását heti rendszerességgel hozzájáró tanárának segítségével tartja karban. Az ünnepelt azt is elárulta, hogy miután világéletében humán érdeklődésű volt, így mindig hidegen hagyták a reáliák, ebből fakadóan műveltsége e téren finoman fogalmazva hézagos. Hogy önmaga számára is bebizonyítsa, mindez csupán az érdeklődés és nem a képességek hiányát jelzi, elhatározta, egy matematikatanár segítségével megtanulja, hogyan kell az elsőfokú egy ismeretlenes egyenleteket megoldani. Szerinte tanulni soha nem késő, ellenben mindig érdemes.

 

A beszélgetés végén elismeréssel szólt azokról a kedvező változásokról, amelyek Terézváros elmúlt éveit jellemzik, s azt üzente a polgármesternek, sokáig folytassa megkezdett munkáját. Fantasztikusnak nevezte azt a fejlődést, ami végbement. Szerinte csak azok nem látják a kerületben, Budapesten, az országban elért eredményeket, akiket nézeteik elvakítanak.