Kilencven boldogságban, elégedettségben megélt év

A Terézvárosban élő vasdiplomás pedagógust, Vashegyi Tibort otthonában köszöntötte kilencvenedik születésnapja alkalmából Simonffy Márta alpolgármester és adta át az ajándékok mellett Orbán Viktor miniszterelnök köszöntőlevelét, valamint Hassay Zsófia, Terézváros polgármesterének oklevelét.

A kilencvenévesen is kifejezetten fess ünnepelt és élete párja kedves ismerősként fogadta a jeles évforduló alkalmából a köszöntésére érkező alpolgármestert.

 

 

Tibor a beszélgetés legelején fontosnak tartotta elmondani, hogy mekkora élményt jelentett számára, amikor a május végén az Eötvös10-ben megtartott pedagógusnapon Hassay Zsófia polgármestertől átvehette a tanári képesítés megszerzése után 65 évvel járó vasdiplomát. „Pedagógusként ilyen kedves, elegáns, minden részletében megbecsülést sugárzó ünneplésben ezt megelőzően még soha nem volt részem” – jelentette ki. Hozzátette: köszönet és elismerés illeti az önkormányzatot azért, hogy így tiszteli azokat, akik ezt a szép hivatást választották.

 

 

Elmesélte, hogy pályája során az általános iskolától kezdve a középiskolán át a felsőoktatásig az oktatási rendszer valamennyi szintjét bejárta. A Kertészeti Egyetemen húsz évfolyam hallgatóit vitte végig a beiratkozástól a diploma megszerzéséig.

 

 

Simonffy Márta alpolgármester köszöntötte Vashegyi Tibort 

 

Meghatódva számolt be arról, milyen csodálatos érzés, hogy nem feledkeznek meg egykori tanárukról, és ennyi év múltával is tartják a kapcsolatot, megosztják vele életük nagy pillanatait. A „gyerekek” – a már nyolcvanadik évükhöz közelítő volt tanítványai – ­július 24-én, születése napján egy kellemes éttermi találkozóval lepték meg. „Amikor összefutunk, mindig megköszönöm nekik azt a sok-sok mindent, amit tőlük tanultam” – mondta, és sietve megtoldotta: akárhogy is nézzük, én egy boldog ember vagyok. Minden megadatott az életben, ami fontos, imádott hivatás, szerető, hűséges társ, szép otthon.

 

 

Mindig is aktív életet élt, nyolcvanéves korában tette le végleg a sílécet, a teniszütőt pedig még később akasztotta szögre. Mára csak a hosszú séták maradtak. Elmondása szerint bár már negyedik évtizede lakik Terézvárosban, még most is örömmel rója az utcáit és csodálkozik rá arra, mennyi gyönyörű épület van itt.

 

 

Búcsúzáskor csak annyit mondott, olyan sok minden történt életének kilencven esztendeje alatt, hálát ad a sorsnak azért, hogy ilyen tartalmas és gazdag éveket tudhat magáénak.